Divat

A csizma helyénvaló viselet nyáron is, öltönyhöz is, szoknyához is, mondta az egyik könyv, ráadásul egyáltalán nem kell ragyognia. A ragyogóra suvickolt csizma csak temetésen és esküvőn kötelező. A hétköznapi ragyogás: „piperkőcködés”, kerülendő.

Már megint a Pápuák avagy hiteles beszámoló a lorem ipsum jelenségről (5)

Telt, múlt az idő. Természetesen, mint meg nem értett művész járkáltam az emberek között. Én voltam a titok hordozója. Már megvan a nagy mű, ami után már az irodalom nem lesz ugyanaz, mint előtte, de egyelőre még nem fedhető fel. Gondoltam rá, hogy az egészet közzé teszem a neten, de aztán ezt elvetettem. A könyvírás lényege, hogy kiadják. Ha mondjuk, kiadótulajdonos lennék, akkor sem adnám ki magamnak. 

Már megint a Pápuák avagy hiteles beszámoló a lorem ipsum jelenségről (4)

A nyomtatott példányt átadtam Szakócának, majd egy digitális verziót Hengelhoffernek és vártam a reakciókat. Kiadóra egyáltalán nem gondoltam, mert nem ismerek ebben a körben senkit. Nálunk egyébként is csak 5-6 kiadó foglalkozik valóban könyvkiadással, a többiek gondolom pénzmosással vagy zsaroló levelek írásával töltik az idejüket. 

Már megint a Pápuák avagy hiteles beszámoló a lorem ipsum jelenségről (3)

A történet összekalapálása viszonylag hamar megvolt, néhány hiányzó jelenetet megírtam. Egyáltalán nem tetszett viszont az egész hangulata. Hiába bújtam bele a személyek bőrébe, amikor visszaolvastam a szöveget, akkor valahogy mégsem tűnt az egész elég primitívnek. Nem csak írni akartam a bunkóságról, de meg is akartam jeleníteni. És a fejemben meg is volt az egész, de nagyon nehéz úgy megírni, hogy a részek hitelesen úgy tűnjenek, hogy valóban egy sutyerák írta le. 

Már megint a Pápuák avagy hiteles beszámoló a lorem ipsum jelenségről (2)

Szép lassan elkezdtem írni "Pápua szerelem" munkacímű regényt. Tulajdonképpen a vázlatot bővítgettem és időnként írtam egy jelenetet, ami jónak tűnt. Már fél éve dolgoztam rajta, napi húszperces tempóval, amikor úgy tűnt, hogy megvagyok a nagyjával. Aztán figyelmesen összeillesztettem a fecniket és átolvastam az egészet. Kiderült, hogy újra kell írni, majdnem mindent. Nem a szédületes bonyolultsága miatt, mindössze azért, hogy a jelenetek között legyen némi okozati összefüggés és némi átvezetés. Szerelemről és drámáról lévén szó, azt is egyértelművé kellett tenni, hogy a szereplők halálos komolysággal beszélnek baromságokat. Ez nem könnyű.

Már megint a Pápuák avagy hiteles beszámoló a lorem ipsum jelenségről (1)

Valamikor 2009-ben arra gondoltam, hogy írok végre egy regényt, vagy legalábbis egy testesebb elbeszélést, végső esetben egy novellát, ha végképp zátonyra futok, legalább egy bővített mondatot, hogy befussak végre és meggazdagodjak, mint író.

Dear Ilonka,

Dear Ilonka,

Thank you very much for allowing us to consider your submission, but I'm afraid we're going to pass.

We wish you the best of luck seeking representation elsewhere.

All best wishes,

XY Associates

Ez ugyan nem napló, és még sok minden nem, de azért szeretném rögzíteni, hogy milyen egy tipikus elutasító levél Britanniában. Ez rövidebb az átlagosnál, de korrekt. Egyébként nem az én levelemet követő második percben érkezett, hanem kilenc nappal később. Szóval minden jel szerint beleolvastak.

Ezt a két percet csak azért említem, mert egy magyar cégnél már jártam úgy, hogy a válasz kétperces volt, és kitért a szöveg a kézirat eredeti és szórakoztató voltára, a gyors elutasítás mellett.

A szomszédos ház tetején összeveszett két varjú. Nem világos, hogy mit akartak birtokolni a kémény körüli két négyzetméteren. Végül az erősebb egyedül maradt. Mászkált egy kicsit a cserepeken, szemezett velem, nézelődött, majd ő is elrepült. Most a tető üres.

Ez a gyáva mészárlás Párizsban engem is kiakasztott. És persze azonnal cikkek százai születtek meg. Úgy látom, hogy nagyon kevés cikkben sikerült túllépni a felszínes jeleken.

 

Én a tudatlanság számlájára írom a dolgot. Folyik egy kőkemény hatalmi harc az arab világban. A felszínen vallásról és kultúráról, sőt tiszteletről beszélnek, de ez csak a nekünk szóló rizsa. Ne legyünk hülyék; minden harc a pénzről, hatalomról szól.

És a hataloméhség jól tud szövetkezni az iszlám vezetőivel, akik már felismerték, hogy az iszlámnak éppen úgy vége lesz a modern világban, ahogy a Pápa hatalma is elillant.

A nyilvánosság, az internet, a mobil telefon gyakorlatilag alapjaiban nyír ki minden bezárkózó, elnyomó államot. Nem gyorsan, de egészen biztosan. Nem lehet fenntartani egy ideológiát, ha arra naponta cáfolnak rá a hírek.

 

Ebben a szövetségben nagyon jól használhatók azok a tudatlan emberek, akik saját kultúrájukkal, vallásukkal sincsenek tisztában. Óriási kamu, hogy volna itt az iszlámnak bármilyen törlesztenivalója a nyugattal szemben. Egyszerűen csak félremagyarázzák a tant, ahogy mindig, minden kultúrában félremagyarázták, ha az volt az érdekük. Ez a mozgósítás alapja.

A katolikus egyház éppen így viselkedne, mint az iszlamista terrorbrigádok, ha módja volna rá. Erre a bizonyíték, hogy valóban így is viselkedett, jó kétszáz éven keresztül.

 

És kiket sikerül átverniük ezzel az iszlám-szabadságharc halandzsával? Természetesen azokat, akik mindig jó alanyai az ostoba elméleteknek. Akik nem ismerik saját kultúrájukat, nem ismerik az iszlámot, akik csak lődörögnek az országban, ahol születtek, és amelyiknek a nyelvét beszélik. A nyomorszinten élő, veszteni való nélküli embereket, akik egy beszűkült világban élnek és csak annyit fognak fel belőle, hogy másoknak sokkal jobban megy a soruk.

Elemi irigység ez, igazi prolitempó, de azért nagyon ősi érzés gyűlölni a gazdagabbakat, és lám, az okos megmondóemberek máris készek a megoldással:

„Te egy remek, értékes ember vagy csak itt a társadalom gyűlöl téged, mert moszlim vagy. De mi szeretünk.”

Ennyi. Ezt kell elhinni és már fut is a szekér. Nem olyan nehéz elhinni. Vegyük észre, hogy az első mondat első fele még igaz is.

 

(És egyébként itt is megmutatkozik a PC modor veszélyessége. Miután ilyen közhely-baromsággal kezdenek ma már minden mondatot, az embereknek eloszlik az eredendő gyanakvása. Tudjuk ugyan a józan eszünkkel, hogy a másik fél kutyába sem vesz minket. Magasról leszarja, hogy mi lesz velünk, de azért mégis jobb szeretjük, ha látatlanban értékes embernek tartanak minket, és felháborít a legkisebb negatív értékelés is.

A hízelgés és az ok nélkül feldicsérő szóhasználat meghamisítja az egész kontextust. A semleges, távolságtartó, közönyös fogalmazás lassan sértővé válik.)

 

Az Európában született terroristák nyilván abban a tévhitben élnek, hogy jó lesz nekik, ha Szíriában vagy Irakban győz a korlátlan Iszlám Rend. Nem ismerik, nem tudják, hogy mi van ott most. Aki Párizsban nevelkedett, az úgy képzelheti, hogy az iszlám Irak, majd olyan kényelmes és biztonságos lesz, mint Párizs, csak kevésbé harsány. A fő különbség abban áll majd, hogy betiltják a szexboltokat, az alkoholt és minden nő burkában jár.

Lefogadom, hogy ezt a naiv mesét is bevetik a térítéskor.

Szó sincs itt kultúrák harcáról. Éppen a kultúra hiánya okozza a bajt.