Nem akartam varratni magamra semmit, de mégis aláírtam a papírt, így rám
tetováltak három keresztet és pár vonalat. Ebből tudja majd a gép, hogy honnan
kell kezdenie a besugárzást.
Ezzel most jól előre szaladtam. Ugyanakkor el is késtem. Decemberben kellett
volna kezdenem ezt a naplószerű izét, amikor kiderült, hogy gyomorrákom van. De
akkor valahogy nem tűnt fontosnak az események rögzítése. Ami azt illeti;
sohasem tűnt még fontosnak az események rögzítése. Egy-egy fénykép a múltból
persze megjárja, de egyébként hidegen hagy, hogy pontosan hogy is történtek a
dolgok. Nem számít a tényszerűség, csak az, ahogy emlékeznek rá a résztvevők. A
kellően határozott emlékezők felülbírálják a márványba vésett szavakat is.
Most azonban eszembe jutott, hogy amit írok az úgysem kerül nyilvánosságra,
névtelen bloggerek, panaszkodók, mindentudók tengerében a láthatalanság
garantált és ez így is van jól.
