Tisztelt Recepció!

A Porchódi úr - befelé menet - most jelezte itten a művészbejárónál, hogy a főbejárat előtt ég egy Porsche 911-es, 1995-ös évjáratú, piros autó. Szabályosan - ahogy a szolgálati szabályzatban le van írva - a szemem sem rebbent és átvizsgáltam a táskáját, mert kinéztem belőle, hogy csak a becsempészni kívánt alkoholról akarja elterelni a figyelmemet. A táskában nem volt alkohol - bár sajnos azt nem tudom garantálni, hogy nem volt nála a ruha alatt, ami újabb érv amellett, hogy a jogkörömet kiterjesszék a ruha átvizsgálására is -, így beengedtem. "Nagy kár, azért a kétszáz lovas autóért" - mondta még Porchódi miközben iszkolt befelé. 

Már éppen át akartam telefonálni a főbejárat őrségéhez, hogy ellenőrizzem a bejelentést, amikor eszembe jutott, hogy a Porsche 911-es nem is kétszáz lovas autó hanem 252 lóerős. Valamint - óh, én milyen ostoba vagyok, hogy nem jutott előbb az eszembe -, a 911-es gyártását már 1982-ben leállították. Ekkor világosodtam meg, hogy milyen csalás áldozata lettem.
Csak megjegyzem, hogy a szolgálati szabályzat szerint még az ilyen utólagos megvilágosodás is dicsérendő és egyáltalán nem voltam elkésve vele, de azért bántott kicsit a dolog, mert ha időben világosodok meg, akkor még a tett helyszínén felszólíthattam volna az elkövetőt, hogy fejezze be a verbális támadást, mielőtt megütöm az önvédelmi zseblámpával, így viszont kénytelen voltam utánarohanni. A művészbejáró ajta természetesen zárva volt, amikor ott hagytam és szélsebesen rohantam a műhelyfolyosón a D szakasz irányába. 
Még láttam D-A átjáró ajtaját becsapódni, de trükösen levágtam az utat a generátorok felé és a függőleges légakna keleti vízkivezetésének szervízlétráján hamarabb kerültem D szakasz izolációs kamrájába, mint Porchódi. 
Udvariasan, a szolgálati szabályzat előírása szerint, megkérdeztem, hogy miért hazudott a Porschéről?, de ő elugrott, így a lámpa csak a fali termosztátot törte össze. A DAT folyosó felé nem tudott menekülni, mert a retinaszkenner elég lassú, ezért feltépte a földön heverő papírdobozt és az abban talált papírtörülköző csomaggal támadt rám. 
Komoly harc bontakozott ki - nem vagyok ebben kezdő, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy fiatal koromban a Kiskuvik vendéglő teljes személyzete sem tudott megfékezni - de be kell, hogy valljam, Porchódi valószínűleg valami doppingszer hatása alatt állt, mert ördögi gyorsasággal kitért minden védekezésem elől, sőt brutálisan a fejem alá lökte az asztalt, amikor elvesztettem az egyensúlyomat.
Így fordulhatott elő, hogy volt ideje gúzsba kötni, majd letörölte az összes ujjlenyomatát a kilincsekről és sátáni vigyorral közölte, hogy itt fogok megdögleni a padlón, és elment, de hallottam, hogy még C szekció szervízfolyosóján is röhög a markába. 
Szerintem kém. 
Sürgősen le kéne tartóztatni és felpofozni vagy valami, most már egy kicsit nehezen fogalmazok, mert már egy órája vagyok gúzsba kötve, amiről a szolgálati szabályzat nem ír semmit. 
Szerencsére, a telefonomat elő tudtam halászni a nyelvemmel és most az orrommal írom ezt a levelet. 
Segítség! 
Üdvözlettel: Habari Károly, biztonsági őr.