Hétfőn hosszan kellett vezetnem, ezért valamilyen beszélgetős műsort kerestem a rádióban, de hiába mentem végig kétszer is az éteren. Nem volt kínálat. Ami beszélgetésre hasonlított, az leginkább a Lánchíd rádió műsora volt, ezt kezdtem hallgatni.

Volt már tapasztalatom ezzel az adóval, de hát nem szabad leragadni a régi emlékeknél. Különböző emberek betelefonáltak a szerkesztőségbe, ahol Katika beszélgetett velük. Nem néztem utána azóta se, hogy mi a teljes neve, a Katika szerintem teljesen korrekt.

Karácsony előtt voltunk két nappal, természetesnek vettem, hogy minden beszélgetés áldásos, békességes karácsonyi üdvözlettel kezdődött. Jézus, a Magyarság, a kereszténység és a szeretet gyors felbukkanása is helyénvaló volt, hanem aztán a telefonálók nagyon gyorsan rátértek a lényegre. Rendszerint már a harmadik mondatban.

Katika, mit szól ehhez a Gyurcsányhoz, hogy miket mondott? Hát ez az ember hihetetlen, hogy van pofája beszélni, ez a féreg, ez a hazaáruló bitang, kérem, én nem vagyok erőszakos ember, de arra kérek mindenkit, hogy ha találkozik vele, hát üsse fejbe. De legalább köpje le, hát hol élünk, kérem, tönkremegy az ország ennek a féregnek köszönhetően.

Katika óriási rutinnal, alapvetően helyeselt, de újra és újra figyelmeztette a telefonálót, hogy karácsony van, nem illik ilyenkor így beszélni. A telefonálók elfogadták a közbevetést és megpróbáltak finomabban fogalmazni, aminek elég nagy káosz lett a vége. Szinte minden telefonáló úgy képzelte, hogy a finomabb fogalmazás csak annyit jelent, hogy a mocskos, tróger, hazaáruló jelzőket nem lehet kimondani, és úgy kell tenni, mintha Gyurcsány ember volna. Onnantól minden gyűlöletes jelző és vallás a „liberális” szóban sűrűsödött össze.

Persze, persze, értem én, de hát mit tehetnénk mégis, hogy elhallgasson már végre, lehetőleg örökre ez a liberális csőcselék? Katika, értse meg, nincs itt semmiféle korrupció, Amerika hazudozása az egész, meg Gyurcsány és bandájának hazudozása, hát ők irányítják az amerikai újságokat is. A Gyurcsány meg a liberálisok Izraelből. Obamát is a zsidók pénzelik, arra megy ki az egész, hogy eltapossák Magyarországot.

Hát, igen, mondta Katika.

És ez így ment legalább egy órán keresztül. Ébren tartott. Egyszer bejött egy mértéktartó hang is, aki a rádió és Katika extrém feldicsérése után megkockáztatta, hogy azért a nem ártana kivizsgálni egy-két disznóságot, mert ő még olyat nem látott, hogy tisztességes ember ne tudná, hogy négyszáz vagy hatszáz négyzetméteres a háza, vagy hogy véletlenül talált volna otthon háromszáz millió forintot.

Katika ezt is helyeselte, de a következő hívók szinte azonnal rápirítottak a mértéktartó hangra. Megvádolták fotelfilozófiával, ernyedt beletörődéssel, irigykedéssel, Gyurcsány-barátsággal és lustasággal. Érezhető volt, hogy csak a karácsonyra tekintettel nem használnak erősebb szavakat. Élő volt a műsor tehát, reagáltak egymásra.

Az elköszönési rítus is tipikus volt. Néhányan komolyan belezavarodtak a magasztos jelzők halmozásába. Hiába, a kenetes beszédet is gyakorolni kell, nehéz úgy áldást kívánni mindenkire keresztényien, hogy abból azért Gyurcsány és liberális bandája ne részesüljön. Nem is jött össze, de Katika segített átlendülni az egyeztetési problémákon is. Csak az utolsó telefonálót vágta el egy gombnyomással, mert ott már reménytelen volt, hogy valaha befejezi a mondatot. Az adásidő nagy úr.

Menet közben öt sólymot láttam, ahogy egy magas fáról ellenőrizték a környéket. Nem vagyok jó madárfelismerésben, lehet, hogy kánya vagy vércse volt némelyik, de az biztos, hogy a barna terepszínű sólyomruhát viselte mindegyik. Nyolc őz is volt, két közeli tanya között randaríroztak a réten.

Most látom, hogy csak ennek az utolsó bekezdésnek van értelme, a többit felesleges is elolvasni. De már nem törlöm ki, legyen ez a karácsonyi bejegyzés.

http://youtu.be/MCXlbvKnMPM